Történelem

Pharia világában, 910-ben járunk. Az itteni világ népei sokáig egyetértésben és békében éltek egymással. A szokásos civakodások és a fajokból eredő nézetkülönbségek itt is jelen voltak, de sohasem volt háború, csupán néhány kisebb csata. A világot uraló értelmes lények az emberek, orkok, törpök, félszerzetek. A fajok között nem tudott kialakulni keveredés, mert általában az ilyen magzat elhalt vagy meg sem tudott foganni. A békének azonban jó pár éve vége…

Marnumi üstökös  érkezése megváltoztatta az addigi világot. Mindenki emlékszik arra a napra, amikor becsapódott. Az ég hirtelen elsötétült, éles sivító hang szelte át az eget, egy hatalmas robbanás majd egy lökéshullám következett.…Senki nem tudja miért vagy hogyan, de a népesség néhány tagjának  hirtelen különös képességei lettek. Az üstökös ereje képessé tette őket hogy megértsék az állatokat, érintésükkel akár halálos sebeket gyógyítani tudjanak és éneklésükkel megnyugtassanak bármilyen dühös fenevadat. Az e képességekkel rendelkezőket „kiválasztottaknak” hívták, eleinte csodálták őket, majd elkezdtek félni tőlük, ami később az I. Nagy Háborúhoz(800-810) vezetett.

A félelem ellenségeskedést szított barátok és családok között, sőt politikai színtéren is megváltoztatta az erőviszonyokat. A világot ellepte a hatalomvágy, a káosz és gyűlölet. A Nagy Háborúban a népesség fele elpusztult a másik fele a háború sebeit viselte, az országok eltűntek, az addigi békés földek helyén csak füstölgő romok maradtak.

A háborúnak egy kiválasztott, Ionas vetett véget(810 szeptembere), aki egyesítve a kiválasztottakat és azok szimpatizánsait győzelmet aratott. A háború után Ionas létrehozta a Protekturátust melynek tagjai az országok vezetői és kiválasztott képviselői voltak. A Protekturátus feladata volt fenntartani a békét és egyetértést a népek között.
Ionas, a szervezet első vezetője, szorgalmazta iskolák megnyitását, hogy a kiválasztottak még többet tanulhassanak önmagukról. Ez idő alatt az országok is újra egyesültek, a falvak és városok újra felépültek és népesek lettek, elkezdődött egy második aranykor.

Sokan továbbra is rossz szemmel nézték, hogy a kiválasztottak különleges bánásmódban részesülnek, köztük a leghangosabban Honora tiltakozott, aki nemesi családból származott és maga is tagja volt a Protekturátusnak. Titkos szektájával fő feladatának tartotta a kiválasztottak lemészárlását. Eszével és cseles húzásaival gyakran manipulálta a békefenntartó szervezetet. Végül egy embertelen tettel előhívta a tiltott sötét mágiát és annak erejével, valamint támogatóival sikerült maga mellé állítania a katonaságot és kijátszaniuk Ionast és az egész szervezetet. A Protekturátus elnöki székét átvéve, Honora egyesítette az országokat egyetlen szuperbirodalommá mely az Első Birodalom nevet viseli.

Hogy hatalmát megszilárdítsa megölette az országok vezetőit és helyükre úgynevezett helytartókat nevezett ki, akik saját bábjai lettek. A sötét mágiát felhasználva megidézte a lidérceket is, hű és vérszomjas követőit…velük együtt elkezdte a Tisztogatásnak nevezett műveletet, mellyel elkezdte megtisztítani a Birodalmat a (számára) nem kívánt elemektől. A kiválasztottakat és a félszerzeteket munkatáborokba és bányákba kezdték küldeni, ahol többnyire a biztos halál várt rájuk. A zene és éneklés is tiltott tevékenység lett a Birodalomban, aki ennek ellenére dalolászik vagy hangszeren játszik az vagy munkatáborba kerül vagy azonnal megölik, ez Birodalom ellenes bűn.

A világ már nem egy szabad hely, szigorú szabályok és rend uralkodik, mindent és mindenkit árgus szemmel figyelnek a vörös lidércek(így nevezi őket a köznyelv). A fekete mágia és a lidércek megjelenése miatt, nagyon sok helyen borult, sötét idő lett, egész szántóföldek, mezők száradtak ki, patakok apadtak el. A világ már nem szabad hely…
Azonban egy reménykeltő jóslat napvilágot látott, mely szerint

„egy kék üstökös becsapódása után eljön a kiválasztott, aki újra visszahozza a békés időket”…