Knittide város

Lakosok száma: 568 000 fő
A Quirlingo hegyek lábánál fekvő, rendezett kis városka, ami megszokott a királyságban. Keresztülhalad rajta a Vándor út.

Utazás a Kék Fényhez I.rész

A kék üstökös, mint egy hatalmas reménysugár húzott el az égen, maga után hagyva egy kék sugarat. Éppen dél volt, ám a világ lüktetése egy pillanatra megállt, mindenki, aki éppen csinált valamit abbahagyta és az eget kezdte el bámulni. Egy pillanat erejéig mindent kék fény töltött el, majd egy zuhanó hang után újra a rendes kerékvágásban zajlott tovább az élet. A fényt az egész világon látták, sokan nem tudták mit jelent vagy nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, sokaknak viszont valami olyasmit jelentett, melyet nehéz leírni. Ugyanis aki ismerte a régi jóslatot tudta, ez a jele annak, hogy végre újra szabad lehet a világ. Másnap több helyen zavargások törtek ki, de az I. Birodalom porrá zúzta az apró hangokat.

Másnap:

Elliot egy küldetésen volt, ahol az volt a feladata, hogy egy Haul Köztársaságból tartó fontos szállítmányt megakadályozzon, míg Insemarba él. Sajnos a küldeményt sokkal többen és erősebben őrizték, mint várták, ezért sok embere odaveszett, de hála ügyes harci tudásának legyőzte a birodalmiakat. Sajnos, arra már nem volt ideje, hogy megnézze mi volt a rakományban, ugyanis az egyik embere értesítette, hogy sürgősen Sin Sorrába rendelték.

Quila Alende egyik kikötővárosában Bilbunzarban, hallgatott ki egy elfogott birodalmi katonát, akitől meg kellett tudnia, hogy a közeli fogolytáborban hány foglyot őriznek és le kellett rajzolnia az alaprajzot. Quila erejének használatával olyannyira megkínozta a férfit, hogy az mindent bevallott, a kegyetlen bánásmódja miatt sokszor figyelmeztették már a mágust és éppen egy szokásos „ejnye-bejnye” elé nézett volna, amikor levelet kapott, hogy Sin Sorrába rendelik.

Nem tudtátok miért kell odautaznotok, de biztosak voltatok abban, hogy az becsapódó üstököshöz lesz köze. A főhadiszálláson meglepve tapasztaltátok, hogy a szokásos konferencia terem helyett egy olyan helyiségbe vezettek Titeket, melyben még nem jártatok, egy titkos szobába. A teremben rajtatok kívül csak egy vén ősz hajú fószer üldögélt, aki ügyet sem vetett rátok, talán köszönni sem hallottátok. Nemsokára megjelent Warden Mandril őrnagy is, akit Elliot már jól ismert, Quila azonban csak látásból ismerte. Az őrnagy beavatta őket a tervbe:

- Bár jómagam nem hiszek a jóslatokban, a felsővezetés egy sor utasítást adott, amit véghez kell vinnünk, ők úgy találják, hogy a tegnap történtek sorsfordító jelentőséggel bírnak az I. Birodalom legyőzésében. Azt kérték tőlem találjak egy olyan csapatot, aki odamegy és megnézi mi történt az üstökös közelében. Személy szerint azt gondolom a csalódáson kívül nem sok mindent találnak majd ott, de én is csak parancsot teljesítek. Így találtam meg magukat, a csapatot Vacham Kapitány vezeti majd, akinek útközben feltehetik a további kérdéseiket. Boria város közelében csapódott be az üstökös, az ottani erőink jelentése szerint, a feladat, hogy elmenjenek, felderítsék mi történt, és ha találnak valamit, azt hozzák vissza ide a főhadiszállásra. Most pedig indulás, sok sikert kívánok, az istenek adjanak erőt maguknak!

A tárgyalás után összekészülődtetek, de kérdezni a kapitánytól nem volt időtök, mert ő hamar eltűnt. Miután átöltöztetek, felkészültetek az útra el is indultatok egy szekéren a Vándor úton a közeli Knittide városa felé.

- Robert Vacham Kapitány vagyok. Knittide felé vesszük az irányt, ott csatlakozik hozzánk a csapat többi tagja. Jómagam már dolgoztam velük korábban éppen ezért viszem őket. Önöket pedig Warden ajánlotta, mert állítólag jók…Remélem tudják, hogy ez nálam akkor fog kiderülni, amikor látom hogyan állják a sarat.

Vacham…valahogy egyikőröknek sem hangzott ismerősen a név, pedig jó pár hasonló rangú kollégáját ismertétek már. Persze ez egy nagy szervezet sok ember van, akit még nem ismertek. Az út egyenlőre nyugalmasan telt, a szekér jó állapotban volt és az elektromos motornak hála gyorsabban tudtak vele haladni, mint egy lovas szekérrel, legalábbis pár óra előnyt nyertek vele, de legalább nem kellett megállni etetni a lovakat. Útközben a kapitány látszólag nem igényelte a beszélgetést, csak egyszer szólalt meg:

- Maga nem az a Painbringer, akit Laward a szárnyai alá vett? De rég hallottam az öregről…

Morfondírozott el magában, majd az utat figyelve békésen tekintgetett körbe.
Mivel semelyikőtök sem volt körözött személy, nem kellett álruhát öltenetek.

A szekér az Új erdő szélén haladt keresztül, ez az egyik mesterségesen létrehozott erdők egyike, ám mára egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ez az erdő hasonlítana egykori önmagára. A világ színei egyre fakóbbak lettek, már nagyon kevésszer és kevés helyen sütött ki a nap, bár világos volt, mégis a napot eltakarták az egybefüggő szürke felhők. Minél közelebb értek Insemarhoz, annál jobban érzékelitek a sötét mágia hatását a világra. Útközben csak egy békés orkkal találkoztatok, aki úgy nézett ki, mintha hosszú útra indult volna, csak az ellenkező irányban.
Közel jártok már a városhoz, amikor egy hintót láttok az útesten, melynek hiányzik az egyik kereke, és mellette egy díszes ruhában egy férfit láttok kétségbe esetten ülni. A ti szekeretek egyébként tovább tud haladni az úton, a hintó pont a másik sávban ragadt. Mit tesztek?
( Kicsit írjatok majd kérlek az idáig vezető útról és az érzéseitekről a küldetéssel, a társaitokkal kapcsolatban…stb.  Az, hogy ismeritek-e egymást vagy sem rajtatok múlik)

Vacham Kapitány mindig is jólelkű ember volt, bár sokan inkább nemes lelkűnek neveznék, persze ő sohasem fogadná el ezt a neki szánt bókot, túl szerény hozzá. Mivel úgy látta útitársai csak magukban morfondíroznak, ő egyből a tettek mezejére lépett . Felétek vetett egy: "mégis milyen ember az aki nem segít másokon" nézést, miközben lekecmergett a szekérről.

- Egyedül valószínű kevés leszek a kereket visszatenni, valamelyikük jön segíteni?

Kérdezte tőletek, majd a válasz után megindult a bosszankodó ember felé.

Felállok a szekérben, ellenőrzöm a ruhámba rejtett tőröket. Felcsatolom a pajzsom a hátamra a kardom az oldalamra, majd leugrok a szekérről és így szólok:
- Várjon, Kapitány, jövök én is.
Míg sétálok a kapitány után megpróbálok körbetekinteni, hogy nem áll-e senki sem lesben.

Elliot a szokás hatalmával megnézi, vajon mindene nála van-e. Sikeresen nyugtázza, hogy igen és egy könnyed mozdulattal a lába már a talajt is érinti. A pajzs tökéletesen védi hátát, így határozott léptekkel indul Vacham kapitány nyomába. Quila közben az eseményeket figyelve nyugtatja oldalát a szekérnek támaszkodva.
A kapitány megszólítja a földön bosszankodó férfit, aki látszólag a kereket próbálja visszailleszteni, kevés sikerrel. A férfi egy kicsit pufók, úgy a 40-es éveiben járhat és öltözködéséről látszik, hogy nemes.

- Jó szerencsét! Úgy láttuk elkél a segítség. Mi történt magával jó ember?


- Üdv. Áldom a szerencsémet, hogy maguk megérkeztek. Éppen a városba tartottunk kislányommal, mikor valami elénk vágott és kitörte a kereket, a kislányom nagyon megijedt és beszaladt az erdőbe. A kocsis megpróbált utánamenni, azt meg követte az én édes kedves oroszlánom. Kérem segítsenek uraim, már egy ideje nem jönnek, hátha valami érte őket, Önökön meg úgy látom vitézek, hátha tudnának segíteni.

A férfi rátok mosolygott, kivillant két arany metszőfoga, majd ujjával az erdő felé mutatott. Az oroszlánban nem volt semmi meglepő, hiszen sokan tartanak, főleg a nemesek közül ilyen ritkaságokat, ezek amúgy sem rendes oroszlánok, hanem idomított alendei kerubok,a légynek se tudnának ártani.

- Arra , már egy jó tíz perce, hogy bementek. Kérem, segítsenek!

Nézett rátok a férfi, majd elkezdett zsebében kotorászni valami után, majd elővett két aranyat és újra erőltetetten rátokmosolygott.

- Egyenlőre ennyim van, de ha segítenek, többet is tudok adni a városban.

Vacham a tenyerével jelezte a férfinek, hogy elteheti a pénzt, erre semmi szükség.

- Megbeszéljük a barátaimmal, kérem adjon néhány percet.

Majd a kapitány visszaterelte Elliotot is a szekérhez. Elmondta hölgy útitársuknak is a helyzetet, majd halkan rákérdezett:

- Mit gondolnak segítsünk? Az időnkbe belefér....

- Biztos, hogy van erre időnk? Mihamarabb el kellene érnünk a célunkat. És ha segítünk is, nagyon óvatosnak kell lennünk, mert lehet, hogy csapda...
(Egyébként a nevem Quila, nem Aelin)

-Kapitány, szerintem valakinek a szekérrel kéne maradnia, mert lehet hogy a szekerünket akarják.

Gondolom egy elektromos szekér nem pár ezüstbe kerül.

( bocsi angi, javítottam ˘˘(  )

A Kapitány arcotokat fürkészi a szavaitok elmondása után, mintha várna még valamit. Kissé kezd kényelmetlen lenni, hogy nem szólal meg csak bámul benneteket, de egy kis idő elteltével szóra nyitja ajkait, talán gondolkodott?:

- Akkor maguk ketten irány az erdő- majd egy határozott mozdulattal felpattant a szekérre és egy kulacsot vesz magához, ezután a nemes felé indult. Látszólag nem győztétek meg semmivel, hogy miért kellene továbbmennetek.
- Eredetileg én is úgy terveztem, hogy Önökkel tartok a sűrűbe, de a hölgy lelkesedése arra késztet, hogy maradjak és köszönöm Painbringer, majd vigyázok nehogy elvigyék a szekeret.
Mintha egy gúnyos mosolyt látnátok az arcán egy pillanatra, de aztán nektek hátat fordítva a kulaccsal a férfi felé veszi az irányt. Egy pillanatra még hátraszól:

- Ja igen! És próbáljanak meg nem eltévedni az erdőben.

Az ukázt kiadták, nincs mit tenni be kell mennetek az erdőbe. Az Új erdőt semelyikőtök sem ismeri túlságosan jól, annyit tudtok róla, hogy mesterséges, de egy szokásos fenyőerdő. Mindketten jártatok már hasonló erdőkben, annyit tudok róluk, hogy a szokásos állatokon kívül a fenyőerdőkben található néhány gyakran előforduló veszélyes állatfaj is: elefántdarázs, kérgész, tűzfarkas, méregpók, obruc.
Elliott ezek közül megküzdött már egy obruccal, így tudja, hogy néz ki ezen állat. Emlékszik rá, még fiatal kadét volt, amikor találkozott az osztaga egy ilyen élőlénnyel, kis híja, hogy túlélte. Azóta persze sok minden változott...
Quila pedig tudásának hála a tűzfarkas tulajdonságait ismeri, olvasott már róla.
Az erdő előtti magas füvön látszik hol vetették bele az erdő sűrűjébe magukat az önjelölt "kalandorok", elindulhattok arra, de választhattok más utat is.

(infók: ha gondoljatok nyugodtan reagálhattok minden történésre, hogy tetszett vagy nem tetszett a karaktereknek, szóval ok hogy már előrehaladtunk, de nyugodtan odaírhatjátok pl: kurárva kiadkadtam h ez a bunkó mégcsak nem is hagyott szóhoz jutni...stb. de persze ez rátok van bízva csak mondom h ez is lehet egy opció. plussz Mindenkinek ajánlom átnézni a tulajdonságait, ezek alapján sikerülnek majd a továbbiak, néha arra kérlek majd dobjatok, néha meg majd teljesülnek maguktól bizonyos akciók ^^ )

Elliot:

Kicsit rosszul esett a kapitány reakciója, de mégiscsak ő a kapitány, ezért rezzenéstelen arccal követem a parancsot, s elindulok Quilaval az erdő felé, miközben hátra kiáltok szalutálva, hogy:
- Igenis, kapitány!
Majd előveszem a kardom és a pajzsom és előremegyek, hogy törjem az utat, közben pedig feszülten figyelek a környezetemre.

Quila:

Mit bámul ilyen bután ez az ember? Talán nem hallott még óvatosságról? Nem azért vagyok ilyen jó a munkámban, mert könnyelműen végzem a dolgom, hanem, mert mindent körültekintően teszek. Sosem árt az óvatosság.
"és köszönöm Painbringer, majd vigyázok nehogy elvigyék a szekeret." Most komolyan ennyire hülye vagy csak megjátssza? Teljesen jogos felvetés volt Elliot részéről, hogy esetleg a szekerünket akarják ellopni.
Egyszer még meg fogom ölni ezt az embert, csak idő kérdése és megteszem...
Remélem, hogy csapda, akkor megölhetem őket és ideiglenesen levezethetem rajtuk a kapitány okozta feszültségemet.
- Seggfej - dörmögtem az orrom alatt, miközben besétáltam az erdőbe Elliot után.

Úgy döntöttetek, hogy ott mentek be az erdőbe, ahol a nyomok haladnak. Beérve az erdőbe gyalogoltok nyíl egyenesen, közben halljátok az erdő szokásos hangjait. Egyikőtöknek hamar eszébe jut, lehet nem csak előre kellene menni, hanem valami alapján haladni. Hogy folytatjátok tehát utatokat?

Mindketten próbáljuk a lány nyomait keresni és aszerint haladni az erdőben.

Bár semelyikőtöknek sem nagy szakértelme a nyomolvasás mégis úgy döntötök más híján, hogy elkezditek a nemes sarj nyomait követni. Quila észreveszi, hogy a kissé nedves talajban lábnyomok vannak, így követitek őket, Elliot pedig furcsa hangokra lesz figyelmes a távolból, olyan mintha valami kattogást hallana. Ahogy haladtok egy borzasztó helyszín tárul elétek, az egyik fa törzse alatt egy véres torzó fekszik, legalábbis egy kitépett borda, majd valamivel a felsőtest többi része, a fej és a lábak nem találhatóak. A testre rá van csavarodva egy fekete véres zubbony. Ami még különös, hogy időközben az erdő talaja megváltozott, olyan mintha valamiféle harmat borítaná a talajt. A fületeknek hála, kislánysírást hallotok valahonnan északi irányból.

Elliot: A látvány, ami elénk tárul nem nyújt túl sok reményt arra, hogy megtaláljuk élve a kislányt, ezt gondoltam, mígnem meghallottam a szegényke síró hangját. Azonnal használom a Resistance cantripemet mindkettőnkön, majd a kezemmel jelzek Ratihnak, hogy induljunk el a hang irányába, mindezt lopakodva.

Quila: Nem nagyon hatott meg a látvány, csak a szemöldököm húztam fel meglepettségem jeléül. Szorosan Elliot háta mögött lopakodva elindultam a hang irányába

A páros látszólag nem lepődik meg túlságosan a földön heverő tetemen, meg sem vizsgálják, át sem nézik a tetthelyet, hátha ez elárult volna valamit, illetve így utólag, mintha pénzt is láttatok volna csillogni az egyik véres szövetben. De ti inkább úgy döntöttetek a lány élete elsődleges, így megindultatok a sírás irányába. Elliotnak sikerül a cantrip ám mire átvágjátok magatokat a sűrű dzsindzsáson a hatása elmúlik. Quila hátul megy így ő csak később pillanthatja meg a síró kislányt. Elliot áll elől, így látja, hogy az egyik fa tövében egy kislány sír összekuporodva, kék színű vérfoltos ruhácskájában. Körülbelül 30 méterre álltok tőle, előttetek egy füves területecske fekszik, ahol ez a csillogó harmat már a bokátokig ér, sőt észreveszitek, hogy ez a valami már nemcsak a talajon, hanem a fákon is látszik.
Egyenlőre nem láttok semmi veszélyeset.
A kislány sírásából csak ennyit tudok kivenni:

- Kérlek ne!

Quila:

Nem tetszik ez az egész. Gyorsan körülnézek, hogy látok-e a közelben bármilyen lényt, a fákat is megnézem, hogy nem ott rejtőzik-e valami. S eközben odakiáltok a kislánynak:
- Mi támadt rátok? Mi ölte meg a kocsist? Hogy nézett ki?

Elliot:

Míg Ratih megteszi az előkészületeket, addig újra használom a resistance képességemet, közben pedig a talaj mentén fürkészek ellenség után. És pajzsomat magam elé tartva elindulok a kislány felé.
- Minden rendben lesz. Hogy miért? Mert itt vagyok! - mondom fülig érő mosollyal az arcomon.

Mindketten észreveszitek a kislányt. A kislány nagyon megijedt Elliottól, mondatát és mosolyát félreértelmezve azt hitte, valami rosszra készül vagy valami rosszat akar vele tenni, így elkezdett  hátrálni:

- Mégis kik maguk? Mit akarnak?

Elliot lassan közelített, pajzsát maga elé tartva, képessége pedig sikeresen aktiválódott. Majd a talajt fürkészte, nem lát-e valahol esetleg ellenséget.
Quila, sorstársa háta mögül szemlélte az eseményeket, úgy dönt, körbenéz nem-e lát valamit.  Miközben nézeget, valamit lát elsuhanni az egyik fa mögött.
S mivel most vizsgálta meg csak először a páros a környezetet, bár előbb tették volna, hamar rájöttek mindketten találkoztak már olyan lénnyel, mely ilyen anyagot hagy maga után. A talajt, a fákat, növényzetet mindenütt nagyon finom pókháló szőtte be. Quila és Elliot is találkozott már nagyobb pókokkal és azt is tudják, hogy a fenyőerdőkben él az úgynevezett méregpók. Annyi biztos, egy pók hálójába minél jobban bemész, annál jobban belegabalyodsz a csapdájába.

*Dobjatok kérlek egy 1xd20 kockával, lássuk vajon eszetekbe jut valami az adott lényről, mielőtt túl késő lenne...
Quila egy Inteligence check, Elliot egy Wisdom check dobást hajtson végre.

QUILA mivel idézel mágiát?( könyv, puszta kezek, ékkő..stb) Nincs előtöridbe írva, legalábbis nem találom pls írd bele.

Quila:
9-11- Tudsz néhány általánosabb infót a szörnyről
12-16- Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről
16-19- Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről +Tudod hogy érdemes küzdeni vele
20- Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről +Tudod hogy érdemes küzdeni vele+ Tudod mik a gyengéi

Elliot:
7-9-Tudsz néhány általánosabb infót a szörnyről
10-13-Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről
14-17-Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről +Tudod hogy érdemes küzdeni vele
18-20-Tudsz néhány általánosabb és specifikus infót a szörnyről +Tudod hogyan érdemes küzdeni vele+ Tudod mik a gyengéi

(*Dobás(emlékeztetöűl): Írjátok meg a szokásos posztot, majd a szerkesztendő poszt alatt van h sorsod fonala, ott álltítsd be h hány kockával dobsz, és hogy milyen kockával, utána küldjétek el a posztot, látható lesz az eredmény. Ha valamiért szerkesztésre kerül a poszt, az érték újragenerálódik, viszont én ezt látni fogom, így automatikusan fail-nek fogom titulálni az adott dobást, ezért kérlek ez legyen az utolsó mozzanat, köszi )

Ahogy észreveszem az árnyat és felfedezem, hogy pókháló az a különös anyag, azonnal oda kiáltok Elliotnak:
- Vigyázz, ez egy méregpók, ott ment el a mögött a fa mögött - mutatok a fára, ahol pillanatokkal ezelőtt láttam a lényt elsuhanni. S közben igyekszem szemmel tartani a szörnyeteget, és felidézni magamban összes tudásom a pókkal kapcsolatban. Mindeközben lassan elkezdek Elliot és a kislány felé hátrálni.
(Kézzel varázsolok, bocsi, bele írom az adatlapomba. + ne feledd el, hogy az eredményhez hozzá kell adni a bónuszt)

The member 'Aelin' has done the following action : A sorsod fonala:

---

'1d20' :

Result : 16

Mikor a kislányon látom a rémületet megállok és nyugodt arccal így szólok hozzá:
- Semmi baj, kicsi lány, Édesapád kért meg hogy jöjjünk érted.
A felé a fa felé fordítom tekintetemet, amerre Ratih mutatott. S miközben figyelem azt a területet közeledek a kislány felé. El mormogok egy imát Shuxeyarnak, hogy segítsen erejével elpusztítani az ellent. Vájkálok az emlékeim között, hogy mire is emlékszem ezzel a böszme lénnyel kapcsolatban

The member 'GJoshi' has done the following action : A sorsod fonala:

---

'1d20' :

Result : 2

( sajnálom Józsi ( de ha angi kedves lesz segíthet xd)

A kislány Elliot megfelelő szavaira, akár csak a bábmester, aki a jó fonalat húzza meg megnyugszik és észreveszi, hogy segítőivel áll szemben és megpróbál ő is mosolyogni. Bár a helyzetüket elnézve nem tudja, vajon nem-e most látják egymást utoljára.
Elliot sajnos bárhogy töri a fejét nem jut eszébe semmi használható a méregpókokról, még sohasem küzdött vagy találkozott egyel sem.
Quila azonban annál többet tud a lényről.
Infók:
A méregpók kinézete:

A méregpókok ritkán járnak egyedül, többnyire 4-5 fős csoportokban élnek, köztük egy nőstény(mélybordó színű) van, a többi hím( világos, narancssárgás színű) őt védelmezi. A hím példányok mérete kb: 2 méter a nőstényeké az 5-öt is elérheti.
A hímek páncélja nem túl vastag, egy jobb kard is átböki, viszont a nőstény páncélját még egy alendei acél sem üti keresztül, egy gyenge pontját kellene megtalálni, ahol sebezhető.
Hússal táplálkoznak, kedvelt eledelük az erdei nagyobb vadakon kívül az emberek, főleg fenyvesekben élnek. A pókhálóik nagyon könnyednek és áttetszőnek tűnnek, de ez csak a csapdájuk része. Taktikájuk, hogy minél beljebb csalják a vadat a hatalmas pókhálójukba, ilyenkor egyik fogukkal megnyálazzák a pókhálót és mintegy idegként végig fut rajta az inger, a pókháló feszesebb, ragadósabb lesz, illetve jelzi a pókok számára, hol ragadtak bele a táplálékok.
A pókok  száján elhelyezkedő méregfogak nagy sebet ejtenek az áldozaton(körönként -2), melyet ha nem kezelnek az áldozat halálát okozza. A seb kezelése egyszerű vízzel ki kell öblögetni egy kicsit és pihentetni.
Az anyapók méregfoga azonban nem megsebzi, hanem teljesen lebénítja áldozatait, akik mozogni sem tudnak(3 kör erejéig).
Küzdés:
A hím mérgespókok a nőstény pók nélkül kontrolljukat vesztik és a látásuk, érzékeik csökkenni kezdenek. Érdemes sík terepen küzdeni velük, ugyanis így kevés az esélye, hogy olyan közel kerüljenek hogy megharapjanak méregfogukkal, jobban láthatóak. Ha hálójukba került valaki, csak úgy mászhat ki, ha valamilyen fegyver segítségével kiszabadítja magát(1 akcióba kerül).

Quilának nincs sok ideje, hogy mindent elmondjon, ugyanis hirtelen az alattuk lévő talaj megfeszül és egyre nehezebbé válik benne a közlekedés. Quila lábát valami húzni kezdi, majd a földre teríti és elkezdi egy sűrűbb bokor felé húzni, melyből két hím pók mászik elő.
Elliot pajzsára felülről ráköp az egyik pók, így az átmenetileg a földhöz ragad( 1 akció ennek kiszabadítása), majd Elliot észreveszi, hogy a fáról nem csak köpet, de a hím pók is elkezd ráugrani. Shuxeyarhoz eljut a pap imája.

A kislány sikítása félbemarad, az anyapók megharapta hátulról, meredten esik össze.

Adatok a harcról:
Kislány élete minden körben -2 csökken, ha 0 ér meghal. Jelenleg 12 élete van. Majd mindig jelzem, mikor mennyi.

Mindenképpen ti kezdtek  dobjatok 1d6-al, aki nagyobbat dob az írja az első reagot pls. A pókok utánatok jönnek majd.

Utánozva angit itt driveon van a pálya kinézete, minden körötök végén azt a kockát színezzétek be, ahol álltok, vegyétek figyelembe a lépéseitek számát kérlek. Várjátok meg míg teljesen betölt, lesznek kis képek.
https://docs.google.com/spreadsheets/d/1hrNRIBNSoQ2SorZ0a0xgMgDj47hiRCWuB_EwbHLUMrU/edit?usp=sharing

A pókok támadását, hogy fair legyek én is mindig kidobom így láthatjátok hogy sikerült, vagy nem a dolog.

Ha kérdés van, kérdezzzzzzz. Hajrá!